PÁRIS MENEKÜL ELŐLEM

Inog minden s én botorkálón

Lépek a ködbe, hóba, fagyba

S valaki menekül előlem

S mintha néha visszakacagna.

Jaj, hiszen ez szent-maga Páris,

Mely most előlem kacagva fut, száll

S amit én kapkodva elérek:

Hideg zsivaj és fagyos utcák.

S a kacagás is egyre halkabb

És én egyre gyávábban lépek:

Előttem nagy sírok tárulnak,

Vörös ölűek, szörnyü mélyek.

Már lábaimnak nincs hol állni,

Már fejemet senki se fogja.

Már nem tudom, hogy melyik percben

Zuhanok le megtántorodva.