Pásztor-órák

Már igazán dühbe jövök

Szépséges kedvesem, miattad,

Hogy kerek ég és föld között

Nem lelek tárgyat, hasonlatnak.

Hiába, szó ide-oda,

Végtére is csak azt kell látnom,

Te vagy a legnagyobb csoda

Ezen a szép tündér világon.

Mint igazi mohamedán

Próféta szent könyvéről tartja:

Te vagy előttem a Korán;

Minden szépségnek foglalatja.

Mi itt körültünk egyedül,

Külön-külön, megfoghatatlan:

Mint ellentét mind egyesül

Benned, csodálatos összhangban.

Szemedben, mely felém ragyog.

Együtt van éjfél és a hő dél.

Szebb vagy, mint mind az angyalok,

És csábitóbb az ördögöknél.

A vállad oly hideg, fehér,

Mint a szűz hó a Kárpátokban.

És mégis gyújt, ha közel ér,

Perzsel, mint villám olthatatlan.

Bájad nem ismer éjt, napot.

Hatalma nincs rajtad sötétnek.

Sötétben is... ah, még csak ott!

Úgy sütsz, lobogsz, hogy majd elégek.

S az üdv izzó kohója, hol

A csók terem, mi bűvösb annál?

Az tüzesebb, mint a pokol,

És édesebb a menyországnál...!