Pásztortüzek

Hej, hogy lobogtak nem is olyan régen!

Hej, hogy lobogtak: milyen lobogással,

s messziről nézve

olyanok voltak,

mint sziporkázó csillagok az égen.

Most is vizsgálom fényüket gyakorta,

s olyan szomorúk, olyan haloványak:

szegény haldoklók,

kiknek erejét

ezer kínlódás ezer felé hordta.

S elgondolkodom: kicsi lángok teste

talán beteg lett, talán halni készül; –

mért nem táncolnak,

mikor úgy kéne,

mikor fázós és végtelen az este?

Talán elmentek jeléül egy sírnak?

Tán hamut hintett valaki reájuk?

Tán lepaskolta

valami zápor?

Vagy akik rakták, talán belesírtak?