PAVLIK ÉRETTSÉGIJE

A Nagyerdőn most minden berek

Árnyán fiatal emberek

Raja hempereg.

Minden padon

Vergiliuszt fordítják szabadon,

Csak úgy zeng bele a vadon,

S ha arra sétálsz, fülön fog a ritmus,

Másutt meg a logaritmus

Szormorít, s bús

Fizika

Izzik a

Légben.

Amott meg éppen

Egy diák, ki arra csatangol,

Azt biflázza, hogy az angol

Hány gyarmat ura?

Szóval a tájra, a friss harmatura

Rátapos

Hangulatával a vaskalapos

Intézmény: a matura.

E tájon indultam ma turára,

S a maturára

Készülő ifjak közt leltem

Egy ambicióval telten

Járkáló idősebb dzsentlement,

A fasorban fel és lement,

S borongva

Azon tűnődött, hogy a csonka

Parlament

Köbtartalmát hogyan vezesse le?

Pavlik úrhoz - mert ő volt - odaléptem,

S mivel szívből sajnáltam őt,

Segítettem szegényen,

S mondtam: Kérem, mondok egyet,

Ha a csonka parlamentet

Nem tudja levezetni kegyed,

Oda se neki!

Egyszerű

Vezesse - ki!

(Valljuk meg szép volt ez tőlem tényleg,

Mert Pavlik általam lesz jeles érett,

De én jó fiú vagyok,

S ezért Tiszától jutalmat nem kérek.)