Pazarlás után

Sudárderekú várúr voltam.

Ezer ládával állt a kincsem

s egyszer úgy jött a hegytetőn,

hogy szerteszórjam, völgybe hintsem.

Odalent tárt, görcsös kezekkel

lázban koldultak, sírva, bízva,

hogy fentről csengjen, záporozzon

aranyzenéjű alamizsna.

De nem jutott a völgyig el

az ajándék, a büszke, szép, sok:

guruló lejtős hosszú útban

mind elnyelték a szakadékok.

Otromba mesebeli dzsinnek

csalták talán a mélybe esni

és most már minden oda van

és nem érdemes megkeresni.

Völgynek indulok üres kézzel,

mint egy eltévedt árva gyermek...

Ha nem zuhanok szakadékba,

lent a koldusok agyonvernek.