Péchy Erzsinek

Óh szőkeség, mely a görög regékből

Feltündökölve fénylik most felénk,

Mint szende hold a boldog nyári égről;

Varázsos és búsító szőkeség:

A költő fájó ábránddal reád néz

És csöndes gyásszal rólad énekel,

Az életem, mint holdas éjben árnyék,

E ragyogásra bánattal felel.

Versaillesi kertben nyíltak ily csodák tán

Dús ünnepen, míg a park cifra rácsán

Szegény, borús pór vágyón betekintett.

Ragyogj soká még boldog ragyogással,

Szívedbe zsongjon édes, büszke nászdal

S ne bántson a bús és fáradt tekintet.