Példa a holdvilágról

Láttad-e mint holtat

A gyönyörü holdat

Csuszni arany mezében?

Holtan hazajárván

Surranni a márvány

Ég fekete vizében?

Holt tüzeknek hamvát,

Holt vizeknek havát

Vinni fagyos kezében?

Nincs már önnön üszke,

Éjjel azért büszke

Napinni a holdvilág:

Nesztelen, kényesen

Száll tova fényesen

Néma, sima holt virág:

Büszke, hogy maga van,

Kényesen, magasan

Fényesen - egy holt világ!

Fénnyel, noha pusztán,

Hidegen és tisztán

Jár a lelkem magasan:

Régi hevem, tüzem,

Régi könnyem, vizem

Hol van? Ugyan odavan!

Száll a lelkem, száll még,

Mint egy fényes árnyék,

Hüvösen és havasan.