PÉNZ A REMETESÉGBEN

Beszálltam egy bús rengetegbe,

Égett nagy sebem, égett.

Üzengetett hozzám trillázva

Az Élet.

Ír-füvet fekélyes sebemre

Megbékült szívvel raktam:

Zúghatott a csúf, pénzes Élet

Miattam.

Éltem és a halálra vártam

S várván várva a véget:

Egy idegen ős-bozótomba

Betévedt.

»Vizet adj!« S én hűs vizet adtam

Bozótom fészerében

S pénzt dobott a vendég-gazember

Elébem.

S én nyomban vágytam a világot,

Én, a bús erdők foglya

S szaladtam vissza az Életbe

Zokogva.