Per az Akadémiával

Hallgassátok csak, ez aztán a per,

A furcsa, furcsa per!

Egy oldalon a nagytekintetű

És nagyszakállú Akadémia,

A tiszteletreméltó testület.

A másikon csupán egy kisgyerek:

Szőcs Ádám Webb, a Szőcs Jenő fia.

Hallgassátok csak, furcsa, furcsa per,

Még elveszti az Akadémia.

Szőcs Ádám Webb, a Szőcs Jenő fia

Az első latin oskolába jár.

Röpköd ajkán „Asinus”, „Bestia”.

A kishúgának mondogatja szépen,

Otthon, - nem sértő szándékkal - dehogy,

Ártatlanul, csak úgy - gyakorlatképpen.

A latinnal még nem tudjuk, mi lesz.

De egy biztos: ő már nem tévedez

Szép anyanyelvünk ős-rengetegében.

Ő szigorún veszi a magyarsággal

A dolgot - s ha kell, - érte perbeszáll

A tekintetes Akadémiával.

Hallgassátok csak, furcsa, furcsa per:

Szőcs Ádám Webb, a Szőcs Jenő fia

Otthon egy megcímzett csomagra lel.

„Aranka ucca”. Ucca! így, két c-vel!

Ádám szemében lobban a harag,

Rázza fejét bozontos üstökével:

Ki merte írni, hogy merte két c-vel?!

Anyja a boltost menteni próbálja,

Magyarázza az új helyesírást,

Hivatkozik az Akadémiára,

(S magában büszkén mosolyog talán... )

De Ádám toporzékolva kiáltja:

„Úgy írom, ahogy az öregapám!”

Meggyőzni nem lehet. Makacs kuruc,

Kérlelhetetlen logikával kérdi:

„Akkor az utat is úgy írjam: uc?”

És áll a per, a furcsa, furcsa per:

A forradalmár Akadémia,

S Szőcs Ádám Webb, a kis konzervatív,

A Szőcs Jenő fia.

Figyeljétek csak, furcsa, furcsa per

Még elveszti az Akadémia.