Pereat

Soká hivénk mindég hiába

S megint csak hittünk, bár a hit

Mindannyiszor hiú lidércként

Sárban hagyott, hinárba vitt.

El hát a hittel, félre véle!

Fel, fel, kiáltsuk: pereat

Szivünkben úgy, miként ez a bor -

S vágjuk falhoz a poharat.

Soká szerettünk mindhiába,

Mi áldozánk, más élvezett,

Hej, aki gyűlöl, nem csalódik,

S nem fosztja meg a szeretet.

El hát a szeretettel végre,

Fel, fel, kiáltsuk: pereat

Szivünkben úgy, miként ez a bor -

S vágjuk falhoz a poharat.

Rég kábit a remény csilláma,

Mig szivünk vére folydogál,

Kétségbesetten jól tudom, hogy

Régen kiszenvedt volna már.

El hát, el a reménnyel végre!

Fel, fel, kiáltsuk: pereat

Szivünkben úgy, miként ez a bor -

S vágjuk falhoz a poharat.

És mégis hogyha elvesz a hit,

El a remény és szeretet,

S helyette kétely, gyűlölet, meg

Kétségbesés foglal helyet:

Akkor mi is, s vélünk min a szív

Hőbb vágya függ - mind pereat,

S mint hogyha elfogy a nemes bor,

Vágjuk falhoz a poharat.