PERÉNYI

- Holtodiglan... holtomiglan.

Oh! ez nékem mind kevés:

Üldöző rém álmaimban

E hitszegő esküvés.

A szerelem egy s örök,

Nem födi el néma rög;

Ketté a halál sem vágja:

Átalér az más világba.

A szerelem -

Nem az a maroknyi föld,

Mellyel a hüség, adója

Végső szakmányát lerója,

Eldobván a koporsóra;

Nem is a gyász, a sötét mez,

Melyet amily könnyen felvesz,

Épen oly hamar leölt.

- Eldobnád-e majd szerelmem

Az utolsó marok földdel...?

Vagy virággal s téli zölddel

Bokrozod be nyugvó helyem?...

Oh Ilona! túl a síron

Hűségedet, monddsza, bírom -

Bírom-e osztatlanul?

S ha találkozunk egymással

Majdan a feltámadással:

Szűz szerelmed ép egésze

- Esküdjél - ha enyim lész-e?...

Gábor az, ki nagy sötétül

Ilyet kérdez hitvesétül,

Asztalán habzó kehely...