PERORATIO

Véghöz vittem immár nagyhirü munkámat,

Melyet irigy üdő, sem tűz el nem bonthat,

Sem az ég haragja, sem vas el nem ronthat,

Sem az nagy ellenség, irigység nem árthat.

És mikor az a’ nap eljün, melly testemen

Csak uralkodhatik, fogyjon el éltemen

Hatalma: magamnak ugyan nagyobb részem

Hordoztatik széllel az magas egeken.

S honnan Scitiábul kijütt magyar vitéz,

Merre vitézségét látta világ nagy rész,

Azokrul helyekrül minden szem reám néz,

Hirrel, böcsülettel, valamig világ lesz.

De hiremet nemcsak keresem pennámmal,

Hanem rettenetes bajvivó szablyámmal:

Míg élek, harcolok az ottoman hóddal,

Vigan burittatom hazám hamujával.