Petőfi [1]

Szabadság, dicsőség: két csillagod ez volt,

Most borús fölöttünk a szép magyar mennybolt,

De lesz majd ragyogó, amilyen még nem volt!

Petőfi, Petőfi: te vagy a vezérünk,

Sötét éjszakában ragyogó reményünk,

Ha te maradsz vélünk, nem lesz soha végünk!

Haza és szabadság: ezért imádkoztál,

Hőse, vértanúja e kettőnek voltál,

A neved ma zsoltár, a sírod ma oltár!