Petőfi-centenárium

Nevét idézik, de a szellemét nem.

Az él és gyújt szívekben, észrevétlen,

Mint a futó tűz korhadó avarban,

Terjed titokban és nő láthatatlan,

Míg égbe nem csap, éjbe nem világol

És pirkad tőle közel és a távol,

Hűs csillagok sápadnak rőt hevétől

És bíbor pernyék hullanak az égből

És futva futnak dúvadak riadtan:

Petőfi lángol a világviharban,

Elég babona, máglya, bamba gazság

És napod virrad, szent Világszabadság!