Petőfi-féle

Szólék magamhoz: Nos, mi lesz? Felelj!

A kérdésre, mely át és áthevít

Valóban érzed-é a lángsugárt

Amely pezsgésbe hozza véredet?

Valóban érzed homlokod felett

A szellemajkak érintéseit

Elbírod-é viselni a világ

Legborzasztóbb fájdalmát, legnagyobb

Szörnyüségét, mely e szóban van

Mind összeforrva: “Költő?!” Óh e név

Nem azt jelenti, hogy talán csupán

A rythmusérzék bennek megfogant

Nem költő még, ki verset írni tud

S lehet költő, ki nem tud írni azt.

Ő a legtisztább emberszeretet

A legnemesebb ember-érzemény

Világ lelkének indulatja ő

Mely lángra gyújt és elragad mikép

Az egri bor, avagy Vezúv heve

Elég nemesnek érzed-é magad

Elég szeplőtlen-é ahhoz szived

Hogy érdemesnek tartsd magad e nagy

E véghetetlen névre, mely eget

Földet hasítva, mint egy égi fény

Keresztül zúg az éj sötétiben.

Elég magasra száll-e szellemed

Hol ég és föld egy lángfelhőbe fúl

Vagy csillagoknak szende fényei

Utad szelíden meghatárolák?

Ha úgy vagyon: előre! Mit törődsz

E földi zajjal, mely körüldonog

Röpülj a napba s fördjél benne meg

És burkolózz a felhők árnyival

Aztán dalolj magadnak lángolón

Ahogy szivedből, lelkedből telik

S ne várd az élet szebb jutalmait.

De hogyha szíved csak a vágy viszi

E szentelt csarnok oltárképihez

Hogy a dicsőség myrtus ágait

Rakják fejedre embertársaid

Akkor maradj közöttük és alant

Akkor dalolj vakondokéneket

Kimérve és tökéletes rimek

Igája mellett és dalold nekik

Üres szívvel álérzeményeid,

De jól vigyázz, - ne közelíts a nap

Lángfényihez, mert megbosszulja az

A méltatlan merészséget s lesujt

A föld porába, honnan feljövél

S ne közelíts hitvány lantod megül

A költő lelke égi trónusát

Körülvevő dicsfénynek lángihoz.

Maradj e földön, hogyha nem tudod

Megérezni szivednek lángjait

És hadd viruljon kikelet virány

Ne gondolj azzal, élj, s nyugodt lehetsz

“Dicsőségedre írnak költeményt”,

S aranybetükkel följegyezve lész

Történelemnek órjás lapjain

Mig fönt az aether költőlelkei

Kiket nem ért, nem lát a nagyvilág

Lenéznek rád a megvetés sulyos

Tekintetével... Oh felelj szivem

Mit érzel ettől, óh mit érezel

E pillanat nagyságát érezed

Költő vagy-é? felelj tehát... Ne még

Majd megfelel rá a jövő. Elég.