PETRARCA ÁLMA

Egy myrtuserdőben valék

Álmomban a minap.

Nem messze tőlem Laura ült,

S lantozta verseit:

“Mikor? mikor jösz nyúgalom!

Enyhítni engemet?”

Bánatja némává tevé

Sokáig a kegyest.

Amint magához tért, megint

Imígy sohajtozott:

“Ah! szűnj meg, édes fájdalom!

Sebhetni szívemet.”

Ezt kétszer éneklette ki -

S elverte álmomat.