PILÓTA

Szép szál legény vagy, egy röpüléssel

Magosabb vagy a magos madárnál.

Csinos mesterség a tiéd, de az az enyém is.

Szijjas nyergedben hátradülsz, nézed, hogy a föld elfordul kelet felé,

Én meg hosszu seprűvel takarítom az egyesület poros termeit,

Tagok se nyitják ilyenkor erős lökéssel sarkig az ajtót,

Tárva áll az, a nap arany deszkákat nyujt be rajta.

Papir is akad, hát lehajolok, derekamra dől a seprünyél,

Ugy bámészkodik fölfelé és verset is írok,

Azt se magamról, olyan egyszerü az életem.

Szállj, csak szállj, én ügyellek téged, a rendőr is fölemeli szigorú fejét -

Hegyes sisakja két szélén két torony karcsu póznáival -

Nyujtott nyakkal futnak a lovak, a tejes kannák összekocódnak,

Öt ujj között a felnyujtott alma csillog.

Te elröpülsz,

A felhők gyűrődnek, mint a paplanod,

Lassan te is megöregedsz, hosszu szakálladon átsüt a napfény

S homlokod fölött az ég

Lehorpad és földuzzad megint

A fiatal lányok szagától.