Pille

Te mindig hátratekintesz, vagy mindig előre

szomorú szemeiddel. Figyeld inkább e pillét,

mely most erre röpül, egymásra ájult,

őrjöngő fejeink közt, teleszívja magát

a méz örömével, szárnyait veregetve

ragyog a napban, s úgy táncol hátra-előre,

mint emlék, útravaló, el-nem-múló ajándék,

a múltra, jövőre, hogy szinte mozdulatlan,

és túl a bolond időn áll, mint az örökkévalóság.