PIPISKE

Pipiske, aki vagy,

Miért oly gőgösen,

Hogy tőled a világ

Nem szinte idegen?

Hogy megdicsérgetik

Parányi lábaid,

S egyűgyű kebeled

Fehér hullámait?

S minő badar beszéd

Arcod rózsáiról!

Hol, mint rebesgetik,

A szépség papja szól.

Igaz, te nem vagy rút,

De, gyöngyöm, nincs eszed:

Egy tyúknak több lehet,

Ha ló kikérdezed.

Nincs benned fürgeség,

Nincs egy jó gondolat;

Megfogni szárazon

Nem bírnád a halat.

Mit használ szép szemed,

Ha csak bámulsz vele?

És nádszál termeted?

Csak lengeség jele.

Mi haszna vagy fehér,

Ha kebled jégverem?

S fejed szép fürt alatt

Egy eszmét sem terem.

Mindössze is csak egy

Csinos kis bábu vagy,

Tetemben nem csekély,

De lelked hía nagy.

Bíznának csak reám...

„Hohó! talán bizony?”

Korán sem: én csupán

Javára dolgozom.

Meglátná a világ

Az egykor léha nőt

- Azaz, ha elvenném! -

Mivé faragtam őt.

,Szép ifjú, köszönöm!

De nem fogadhatom;

Pipiskeségemet

Tovább is folytatom.

S ha majdan a tavasz

Pacsirtahangot hall,

Bizvást jövendölöm:

Nem önnek szól a dal.’