PIROS SZÁJ

Égő szalag

Egy kisded száj határain,

Édes szavak s csókok révpartjain,

Oh szűz ajak!

Mi haszna vagy piros,

Ha meg nem csókolhatlak?

Miért kivánatos

Ha el nem foglalhatlak?

Szamóca is piros

S a gyermek szereti

Piroslik a bor is

S illatja mennyei;

Pirúl a hajnal is

S a rózsa keble láng:

Vadásznak az mi kéj,

S ez mint mosolyg reánk!

Van vérszín drágakő,

Van bársony is veres,

Mit embercsontokon

Sok büszke szív keres.

Én másnak meghagyok

Akármi örömet,

Szamócát, drágakőt,

Rózsát s ki mit szeret.

Miattam tartsa meg

Király vérbíborát,

Helyettem költse el

A jó bort jó barát:

Nekem rajtad derűl

Ébresztő hajnalom,

Te vagy, miért vivok,

Királyi bíborom.

Mikor jön a nap el

Betölt reményivel,

Midőn nem álmodom

S azt mondhatom:

„Oh szűz ajak!

Szedém rózsáidat,

Érzettem lángodat,

Csókoltalak!”