PIROS SZIVEKNEK MÁJUSÁRA

A kalapács a gyárakból megindult,

vörös izzással a szabadba tart.

Hol megnyílnak a tengerek a szívnek

s a lelkeket nem korlátozza part.

A sok pöröly az üllőkről leszállt,

lesujtani a zsarnokok szivére...

Evoé: Május, új feltámadás!

Piros sziveknek vágya, menedéke!

Vörös virág nyíl a vörös mezőben

s nap-nap feszíti vérvörös husát.

S a barna földtől fel a szőke égig

rikoltja a szív szabad Májusát.

A föld kövér barázdákba szakad

és magtalan és áldott lesz a méhe...

Evoé: Május, új feltámadás!

Piros sziveknek vágya, menedéke!

Látjátok őt? A munka proletárját,

bíborpalástját hinti rá a nap.

S elindul ő a virágok mezőin,

hol vérpiros virágok alszanak.

S amerre lép, a sok virág kinyíl

s az évszázados rossz álomnak vége...

Evoé: Május, új feltámadás!

Piros sziveknek vágya, menedéke!

Fiai vagyunk mind a földanyának:

Grönland lakója és a kún paraszt.

S hogy egy a jogunk: testvérképpen élni,

ma már mindenki tudja, vallja azt.

Szálljon ma el, mint szikratávirat,

a testvérlelkek messzi ég-ívére:

Evoé: Május, új feltámadás!

Piros sziveknek vágya, menedéke!