Pitypang

Kezed felé

Kezed, hajad felé

Kezed, hajad, szemed felé

Kezed, hajad, szemed, szoknyád felé

Mit kapkodok?! - mindegyre kérded,

Hol bosszús-hangosan, hol fejcsóválva, némán -

Mért nem szelíden símogatva

Ahogy szokás, ahogy mások teszik,

Miért kapkodva, csillogó szemekkel

És mit nevetek hozzá - szemtelenség!

Ilyen csunyán, fülsértő élesen!

Eh, rögtön itthagysz, vagy kezemreütsz!

Pitypang, ne hagyj itt,

Inkább megmondom

Megmondom - várj, füledbe súgom,

Hajtsd félre azt a tincset.

Kezed felé

Kezed, hajad felé

Kezed, hajad, szemed felé

Kezed, hajad, szemed, szoknyád felé

Mi kapkod így - hát mégse jut eszedbe?

Mi kapkod így - még mindig nem tudod?

Pedig ily bosszús arccal

Próbálod elháritani akkor is

Hajad, szemed, szoknyád lefogva.

Porzód felé

Porzód, bibéd felé

Porzód, bibéd, szárad felé

Porzód, bibéd, szárad, szirmod felé

Mi kapkod így, pitypang? - A szél!

A szél, a szél, a szemtelen bolond szél

Vígan visítva bosszúságodon.

Pitypang, mi lesz?

Ez még csak a szellő

Ez még csak kapkod és fütyörész

De én még nem is beszéltem neked a családomról

Hallod-e, hé!

Füttyös Zivatar Úr volt az apám - anyám az a híres arkanzaszi

Tájfun

Tölcséres vihar a sógorom -

Pitypangpehely, kavarogtál-e már ziláltan - alélva

Felhőbefúró forgószél tetején?

Jobb lesz, ha nem ütsz a kezemre.