Pogány örömök

A görög szobrokon Hellas szűz napja ég,

Párosz, Pentelikosz márványa mosolyog,

Bár rég megdermedtek az antik mosolyok

S leáldozott Hellas isteni napja rég.

Az én lelkemben is, hiába bánt a sors,

Hiába tör reám a ború és a vád,

Hiába zár körül magány és némaság,

Az én lelkemben is az antik nap ragyog.

És bár gyűrt arcomon száz redő kesereg

És bár behavazták utamat a telek

S keresztény kétségek de profundis-a bánt,

Bár gyötör az élet és félem a halált:

Lelkembe zárva, mint tengerszem a hegyen,

Antik pogány öröm mosolyog csendesen.