POHARAM.

Nem jól vagyunk mi, édes poharam!

Ritkaság, hogy belőled bort igyam;

Ha iszom is, jó kedvet nem kapok:

Eszembe jutván a letünt napok!

Eszembe jut te régi víg urad,

- Ki fájdalom, már a mennyben mulat! -

Ki egykor a bakatornak levét

Csordúlatig tölté, tölté beléd!

Ülénk gazdád körül gyakran, sokan,

Hozzá növénk, mint a sás bokrosan;

S koccintván, a dal szebb lett veletek,

Mint egy ezüst síp bele zengtetek!

Éjfél után, ha gát és fék szakadt,

S kedvünk félig bú volt, félig harag;

S már nem derű a hegyek homlokán,

Hanem vad tűz, mit keble nyögve hány:

Csendültetek... mondván: elég... elég!

S a bús hangról rátok nem ösmerék;

De képzelém a zárda-csengetyűt,

Mely eszmélni hív s fekhelyünkre kűld.

Igy folyt ez, igy! Ki vígan él, az él!

Szivünk láng volt, idegzetünk acél;

Bú-baj tartós, teher nem volt nehéz.

De az öröm oly édes, mint a méz.

Adóztatván ekkép az életet;

Egyszer gazdánk lábáról leesett;

Hű női kéz kórágyát nem veti...

(Család, rokon belőlünk telt neki.)

Homály, csend van körűle; halovány

Mécsvilág teng még fogyó olaján;

S halál-óra: éber pók ketteget...

Jelengetvén a végső perceket.

Ejh mit? ne hagyd magad! reá esénk;

Feje alá nyult ő, nyögvén felénk:

A pince-kulcs imhol... mulassatok!

Majd addig én itt... lassan... meghalok!

Nem vígadánk mi, - de ő meghala...

Még a torban szolgált ki pohara;

S mi, a bor és kedv edzett hősei:

Nem birtuk azt most kiüríteni.

Szűken hagyott, - nem hagyhatott sokat,

- Jó szív mellett a halmaz meglohad, -

S ugy rendelé: hogy árva és szegény

Osztozzanak, mivel birt, mindenén.

Tudván, minő kezekbe nem kerűl:

Mi vettünk meg mindent, becsin felűl,

Hogy udvarán megütték a dobot, -

(Higyjétek el, hogy senki nem lopott.)

Ez vásárolt ekét és boronát,

- Minek nekem? szerezze meg ki szánt!

A könyveket, - hadd menjen! amit ad

A bölcseség, nagyon sovány kamat!

Hanem midőn reád kerűlt a sor,

Ki boldoggá tevéd őt annyiszor,

Hogy tán benned a jó kedv árja van:

Megvettelek, szerelmes poharam!

De hasztalan! vidulnom nem lehet...

Mindent elront ez az emlékezet;

A szép multat ha jól felgondolom:

Vizzé válik miatta a borom!