Politika

Martinuzziak kora jött újra. Összeszorított

fogak, keserű alkuvás, erdélyi ravaszság.

Már látom a csukott ajk s nyitott szem hőseit.

A régi fények égnek még előttünk, se fogyva, se lengve:

de lábunk óvatos, hogy el ne tiporjuk vetéseinket,

és szótlan, tartott, lélekzetfojtott lett bennünk a Hit.

Óh, vetéseink, gyenge kis magvaink, sarjadjatok fűvé

gyűljetek pázsittá, duzzadjatok bársonnyá, kezdjétek szőni

a reményszín szőnyeget a Nap sugárlábai alá!

Most harcol ő a Tél óriásaival. A gazda

vár, kinéz, kerítést csinál, öntöz. A nagy vizek

zúgnak már. Vigyázni kell. Vésszel és áldással jön a Láng.