POLITIKAI XENIÁK.

Mennyi szó s mily kevés eszme!

Mennyi zaj s mi lassu tett!

Mért teszitek fecsegővé

A jó magyar nemzetet?

Igaz, egykor nagy pipáju

És kevés dohányu volt;

De legalább, össze-vissza,

Ennyit soh’sem szónokolt.

Megromlottak az erkölcsök!

- Hirdetik a hirlapok -

A fejétől bűzhödt a hal,

Lesznek-e még jobb napok?

Lesznek bizony, csak kezdjétek

Magatok a javulást:

Írjatok lélek hevéből,

Csak igazat, semmi mást,

S hagyjatok fel így azonnal

Hízelgéssel, rágalommal,

És ne légyen végre fő

Üzlet s előfizető.

Csúfosan elárult téged’

Ez is, az is, oh hazám,

Hogy még állasz, nincsen véged,

Csodálhatni igazán,

S azt még inkább - sok nem véli’ -

Hogy ki árulód vala,

- Klió majdan megitéli -

Érted híven lángola.

Ne játszodjunk e nagy szóval,

Mert bizony beteljesűl

S a valódi árulóval

Az idő megterhesűl.

Nem kétkedve jelszavában,

Míg zajongva álmodunk,

Az eszméknek zavarában

Rá ismerni sem tudunk.

Nehéz a magyar közélet,

Minden másnál nehezebb;

Hiú remény hamar éled

S megfájdul sok régi seb.

A viszonyok bonyodalma

Annyiféle s oly nehéz,

Hogy egy könnyen meg nem oldja

S ketté nem vághatja kéz.

És e mellett régi átkunk

Folyvást reánk nehezűl:

Hajh erőnknél több a vágyunk

S vérünk könnyen fölhevűl:

Rázzuk, még mikor nem érett,

Küzdelmünk gyümölcseit,

S nemzetibbel - siker végett -

Megrontjuk a nemzetit.

Nem rejt gyertyát már a véka,

Kiálthatjuk: Heuréka!

Nagy dicsőség ez nekünk.

Ím egyszerre mily nagy eszme

Bölcsek köve fölfedezve:

Boldog lesz már nemzetünk.

Eddig hogyha törvényt hoztunk,

Egymásnak sok bajt okoztunk,

Bosszúságot, bánatot;

Legalább is két párt harcolt

S amelyik a legyőzött volt,

Dúlt-fúlt, meg nem nyugodott.

Ezután már másképen lesz,

Minden pártnak egykép kedvez

Az új eszme, úgy bizony!

Ám a többség hozzon törvényt,

De kerűljön minden örvényt,

S fejlődjék ki jó viszony.

Érje be a győzelmével,

Szentesített törvényével,

De ne hajtsa végre azt.

Így minden párt vesztett és nyert,

Ez megnyugtat minden embert,

S békességben megmaraszt.

Földerűl ránk örök béke,

Országunk a világ éke:

Éljen az új eszme, elv!

Mily egyszerű, mily világos,

Ordíts kapu, kiálts város!

Hadd hirdesse minden nyelv!