Pompeji

Hajtsd meg a fejed, millió virág,

A láva elé roskadjatok, kertek,

A szellő sötét füstoszlopot kerget,

Hajtsd meg a fejed, millió virág.

Jajduljanak fel város, köveid,

A láva jő, kövön kő nem marad,

Meg nem tapasztja görcsös akarat,

Jajduljanak fel, város, köveid.

Feledés jő és ezeréves csend,

Málló kövek közt megfagyott dalok,

Mígnem szól egy késő kor: ássatok!

Feledés jő és ezeréves csend.

Mint éji pillék, szitál a hamu,

Lepke, szerelmes, többé nem csapong,

Mint árny, halálos, nő a néma gond,

Mint éji pillék, szitál a hamu.