Pozsony [1]

Nyugodt erőben viruló királynő,

Koronás város a bús végeken,

Míg arany tallért hint a gyászpompás ősz,

Én ligetednek árnyát keresem.

A ritka lombok közt, gyér napsütésben

Petőfi és Reviczky árnya int,

Ó első szerelem, tűnt ifjú éden,

Mely nem ismétli többé dalait.

Ó első szenvedés, gyönyörű bánat,

Mily kedves és mily fájó vagy te már.

Már itt az ősz és rám az este vár.

Én bámulom a büszke palotákat,

De ligetedben, néma utakon

Pompázva int két örök fájdalom.