PRIMÓCZI SZENTMIKLÓSSINAK EGERBE

Édesen és könnyen foly versed. Lolli, ha vídám

Orcával nem mond hálát érette, szagoljon

Rózsa helyett tormát, kebelét piperézze retekkel.

Mégsem hagyhatom én azt helyben egészen, az okból,

Hogy szomorú, panaszos s búsong nagy része. Mit? ifjú

Szívedet a búnak, s nem örömnek szánod-e? Mátra

Árnyékát látod. Nézz a bizonyosra s valóra.

A sokaság kedvét ne keresd: példája se légyen

Utmutatód. Csapj félre, s erősb hangokkal, enyelgő

Lantodat elvetvén, Árpád maradékait ébreszd.

Ád Eger, és hajdan bátor védője azonnak,

Szép tárgyat; várán késő már sírni, de szánni

Még szabad, és a jó Hazafit biztatni reményre.

Int az üdő. Lajos! ezt akarám leveledre felelni.