Profán litánia

Tűnt Anna, aranyház,

Te drága csoda,

Elefántcsontmívű

Boldog palota.

Tűnt Anna, te tünde,

Te édeni kert,

Ahonnan örökre

Sors kardja kivert.

Tűnt Anna, mennyország,

Thulén túli táj,

Kire messze, mélyben

Gondolni be fáj!

Mindent, ami kincses,

Úgy hordok eléd,

Úrnője elé mint

Rabszolga cseléd.

S te fönn, szoborárván

Trónolsz, te örök,

Mint dór templomok ormán

Merev, isteni nők!