Prológus [4]

Kedves Közönség, kis jóindulattal

És biztatással vedd, amit hozunk,

Kik lelkes hittel, ifjú akarattal

Művészetünk oltárán áldozunk.

Még fiatal e gárda, ó de nékünk

A fiatalság ritka, drága kincs,

Mely beragyogja minden küzködésünk

S a rögös útra rózsát áldva hint.

Lehet, hogy gyenge néha még a hangunk,

Lehet, hogy léptünk még bizonytalan,

De indulunk: a szépet, jót akarjuk

S érezzük, hogy hitünknek szárnya van!

S ha egy akad köztünk, ki a dicsőség

Fénylő egébe fölszáll, már elég;

Mi többiek majd, ó kedves Közönség,

Küzdünk tovább, míg szent tüzünk elég.

Mert érted játszunk és érted csatázunk,

Boldog magyarság, mely nem volt, de lesz,

Ha tetszik néked a mi áldozásunk,

Kedves Közönség, tapsolj és szeress!