Prológus szól:

Magyar mezőkön a tücsök dalol

Szelíd mélázón nyári lomb alól.

Szava nem hangzik messzire nagyon,

De kedvesen zeng és álmatagon.

Magyar mezőkön sok virág terem,

Mit nem ismer meg soha idegen.

Illata, színe kedves ám szivünknek

S vele ékítjük honi ünnepünket.

Magyar vidékről három énekes

Kopog e háznál és szállást keres,

A szíveken kopogtat csöndesen,

Játékosan és üzeni velem:

Hogy mind a három magyar s nem akar

Hódítani, nem kell más diadal,

Csak szívetek megértő dobbanása:

Magyar vidék bennük leljen magára.

Magára leljen és magát szeresse!

Legyen családi ünnep ez az este!