Proo: A poéta legkisebbért is megharagszik

Mikor méhecskék zsibongással,

Királynéjok lassú zúgással

Mézeiket virágokból

Hordják sietve, gyors szárnyakkal,

Mézzel terhelt nehéz lábakkal,

Részt vévén a vígságokból,

Ha valaki megháborítja

És mérgét haragra indítja

S mindjárt kíván bosszúállást,

Addig egyik is meg nem szűnik

És eszéből ki nem is tűnik,

Míg nem adja a tromfolást.

Ílyen az ékes Pindust járó,

Ezt bizonyítja maga Máro,

Hogy aki ellene járúl,

Róla ha bánat rá hárúl,

Aztat el nem szenvedheti,

S bánat szívét nem sebheti.