Proo: Egyedűl a tudományok teszik halhatatlanná az embert, kivált a poézis

Bár bírj te nagy gazdagsággal,

Világon égjen fényed,

S főldi minden boldogsággal

Dicsekedjen reményed,

Bár hectori vitézséged

Itt mindent felűlmúljon,

S mindeneknél kedvességed

Gyönyörűségbe fúljon,

Legyenek bár kamaráid

Sok kincsekkel teljesek,

És szép, fényes palotáid

Cirádákkal ékesek,

Bízd el magad tisztségedben

A grófi méltósággal,

Kevélykedj örökségedben

Sok szép, drága jószággal,

Bár bírj sok birodalmakat,

Mástól csalárdságoddal

Végy el csak sok városokat,

Uralkodj hatalmaddal:

De ezt az idő vaskeze

Egészen mind lerontja,

Mindent, ami gyűlekeze,

A főldre veti s ontja.

Aki szereti a virtust,

Poézist gyakorolja,

Kötik annak a szép mirtust,

A halált nem kóstolja.

Ki Pinduson múlatozik

És Pegazust kóstolta,

A szűz múzsáknak áldozik

S ezt kedveli azolta.

Itt az Ovid, Horatius,.

A koszorús Virgilius,

Kik eztet bizonyítják,

Múzsákat felindítják.