Proo: Exundatio Aquarum

Mikor már sokára

A főld határára

Már árvíz nem érkeze,

A zőld vetésekre,

Barna ligetekre

Kék isten nem férkeze,

Jupiter haragja

Aquilót nógatja:

Jőjjön gyors lépésekkel,

Essőket mindenről,

Északról úgy délről,

Hajtson lehellésekkel.

Az esső már csorog,

Ég mormolva zorog,

Csattog már mindenfelé,

Patakok is nyelik,

Essőket úgy telik,

Érkezik a víz elé.

De hogy jobban teljen

S több vizet főld nyeljen,

Notust is már hívatja,

Hogy vizes szárnyával,

Nedves szakállával

A főldet így áztatja.

Kűld a kék istenhez,

Kedves testvérjihez,

Hogy kűldje a szeleket,

Kik tengert zavarják

S fenekig kavarják,

S öntsék el a főldeket

Így minden állatot,

Kit a főld fogadott,

A halál torkába ejt.

Mert itt van a halál,

Kit akárhol talál,

A főld gyomrába elrejt.

De majdan végtére,

Sokak kérésére

Megszán Juno bennünket,

Vizeket oszlatja

S a főldet szárasztja,

Helyrehozza kedvünket.