Proo: Forma venusta Perit

Nézd bár a rózsát, kit kertész űltet, azonnal

A nap súgárat hányja eresztve belé.

Fonnyaszt mindjárt rózsát, szegfűt, futva tüzével,

Amit csak látván, rontja bomolva tüze.

Így a szépség is ha kivénűl, csakhamar elvész,

Mély ráncok szántván képedet, öszveaszik.

Így ifjúságodban míg bírsz vénusi képpel,

Míg rózsás száddal csókolod a kezeit

A szép szűzeknek: bár azzal ne kevélykedj,

Mert néked Clotho vágja az éltedet el,

Bár orcád légyen, mely’t Gratia lepjen el éppen,

Bár villám szemed hajtson maga lánca alá.