Proo: Gloria Calcar Habet [1]

Nézd, sarkantyú által e katona alatt

Szép pej paripája milyen nagyon szaladt,

Bár kemény zablája roncsolta a száját,

Mégis ugrálással hagyta el tanyáját.

Bár a kertet nőjjék fel a durva gyomok,

Mégis kitetszenek a szép liliomok.

Így laurus-koszorút igen nehéz fűzni,

A bajt, a bánatot sokszor el kell űzni.

De gloria szívét egészen meghatja,

Bízik, mert Apolló jóakaró atyja,

Ki ámbár merűl is veszélyes örvénybe,

Bár feje csügged már a kínos veszélybe,

Mégis bátorsággal fog nehéz dolgához,

Csak hogy juthasson el a feltett céljához.

Bár sok tövis ösvényt kelletik meghágni,

Sok ellenségeit bátor szívvel vágni,

Nem retteg, hanem megy, míg csak vége nincsen,

Bár keze s lábai legyenek bilincsen,

A Pindusnak járkál nemcsak a szélébe,

Hanem vígassággal tombol közepébe;

Nem retteg Boreás kemény hidegétől,

Nem fél viperának legnagyobb mérgétől,

Dijcséretért semmit nem fél vinni végbe,

Nagy nevével csak hogy mehessen az égbe.