Proo: Panaszolkodik egy mindenbe szerencsétlen, de igaz lelkű ember

Majd hogy kétségbe nem estem,

A bút nem bírhatja testem.

Ront, pusztít Pandora nagyon,

Pixisével majd csap agyon.

Szülőm búk árjai vala,

Minden kedv tőlem elhala.

Már csak pusztít veszedelem,

Bár égből a segedelem

Küldessék, nem sokat a’ tész,

Mert minden mostoha nálunk,

Sőt minden tőle el is vész,

Melyt nem bírván soha vállunk,

Csak a bú árja csatázik;

Már rajtam bánatok állnak,

És könnyel már szemem ázik,

S a búk szívembe leszállnak.