PSALMUS 148.

Mennyei seregek, boldog, tiszta lelkek,

Emberi nemzetre kik az Égből néztek,

Az Urat örökké ti mind dicsérjétek!

Angyalok, az Úrnak követi kik vagytok,

Szentek, kik ő székét mind körülálljátok,

Örökké az Urat felmagasztaljátok!

Fényes Nap világa, ez világ fáklyája,

Szép Hold, éj lámpása, Égnek sok csillaga,

Az Úrnak szent nevét mindörökké áldja!

Tüzes hatalommal forgó ti nagy Egek,

Avagy tengerekkel együtt minden vizek,

Örök dicsérettel őtet tiszteljétek!

Mert csak ő egyedül minden teremtője,

S mindent bír, valamint magában rendelte,

Megmarad mindenek ellen ő szerzése.

Földnek kereksége minden állatokkal,

Vízben úszó halak tengeri csudákkal,

Az Urat örökké áldjátok szátokkal!

Tenger mély örvénye, mennydörgés, villamás,

Kőeső, hó, szélvész, háború, csattagás,

Télben is, nyárban is mind felhős sok havas,

Szép halmok, zöld ággal ékesült kis dombok,

Fák, kik különb-különb szép gyümölcsöt hoztok,

S füvek, kik gyönyörű szaggal illatoztok,

Sok színben öltöző, tündöklő virágok,

Berkekben, cserékben vadak, ki lakoztok,

Örökké az Úrnak nevét kiáltsátok!

Gyíkok, kígyók, földön lakó sok állattal,

Sőt az madarak is különb-különb szókkal,

Örökké az Urat áldják hangossággal!

Világ fejedelmi, urak és fő népek,

Kik községgel bírtok, s néki törvént tésztek,

Örökké dicsérvén az Urat féljétek!

Együgyű gyermekek, kegyesek, szép szüzek,

Felserdült ifjakkal böcsületes vének,

Dicséret tőletek légyen ő nevének!

Mert ő az, akinek hatalmában az Ég,

Néki enged tenger, Menny s földi kerekség,

Segéli övéit, mint mennyei felség;

Ezt azért, ti hívek, Úrnak szent serege,

Kik leginkább vagytok az ő szerelmébe,

Örökké szent nevét dicsérjétek Mennybe!