PÜNKÖSDI GYERMEKNAP

By Árpád Tóth

Itt van, nemde,

Ön is vette észre,

A gyermeknap,

Mely terhet ró kendre?

Urnák állnak

Kint az utcasarkon,

S a sarkadra

Lépnek s mondják: pardon!

Úrnők mondják:

“Pardon! álljon meg kegyed,

S ejtsen az urnába

Fillért avagy bankjegyet.”

És az arcunk

Szép lesz, mint a kréta,

Eszünkbejut tegnapelőttről

A margaréta,

Hej,

S búsan lecsügged a fej.

Ámde

A bún az ember

Könnyen tul ad,

S ismét víg lesz a hangulat,

Mert Borbély Lili,

Ki a táncban cárnő,

S aki a legszebb hacacárnő,

Ellejti még egyszer

A hacacárét,

S te úgy véled, jó olvasóm,

Hogy nem kár

Az utolsó krajcárért,

Mely zsebedben maradt még ma,

S kiadod azt is

Jótékony célra.

Azonban

A jótékonysági haszonban

Percentet ad ő is,

A Nagyerdő.

Hol illatos lesz a lég

A sok néptől,

Mint a tepertő,

És elfogy sok sör,

És sok bor is,

És boldog lesz sok káplár

És sok Boris,

És lezajlik

A víg népünnep,

Lesz sok rúdmászás

És nem kevés

Lepényevés

És egyéb attrakciói

A szent ügynek.

Így a város

Minden lakója

Lerója

A gyermeknapi akciót,

S csak én egyedül képezek

Egy nem ünneplő frakciót.

Ajkamon sóhaj rándul át,

Mert nem tehetek az urnákba,

Legfeljebb, sajnos,

Pár zálogcédulát.