Pünkösdi várakozás

Kész a világ,

Feszült, ünnepi várás

Terjeng felette.

Halotti csend. Csak néha-néha

Sóhajt az Isten lelke.

Kimérve minden pálya

Megtöltve minden lélek-lámpa,

Ahol csak úr a lét...

De jaj, sötét van,

Mélységes iszonyú sötét!

A zordon tömeg-árnyék

Némán zokogva kering útjain,

S csak egyet tud és egyet érez...

...Most váratlanul vágyón megvonaglik

és felzúg Istenéhez:

Betelt az idő!

Sugarat, fényt, színt adj nekünk,

Mert epedünk!

Fényesség nélkül oly sivár az élet!

Nagy Alkotónk, oh mondd ki szent igédet:

Legyen világosság!...

És ismételik mindig erősebben

A felviharzott étheren keresztül

És felharsan az egek harsonája

S a végtelennek zsolozsmája zendül

Zsibongva, zsongva...

És nagy szavát az Úr – kimondja!