Pünkösdi versike az esőcskéről

Egy kicsit esett ma délután,

Mentem a körúton át,

Jött szembe egy masamódlány,

Egy polgár és két kalmár,

“Jót tesz a termésnek a zápor”,

Mondta valaki ezt

S lelkemben e szóra kinyílott

Egy mélység s több Mount Everest.

Vérzápor és gennyzivatar volt

Az egész történelem,

Harcolt Ég és Pokol és Dögvész,

Tűz és Víz és a többi elem,

Anyag és Erő és Elektron,

Rádium, és tatai brikett,

Lent a Mélyben Másodfokú Egyenletek

Nyaldosták véres sebeiket.

Pünkösdkor tüzes nyelvek

Zuhogtak az égből alá,

Naprendszerek pofozták egymást,

Két rostélyos egymást falá.

Így dudolásztam magamban

S gondoltam, meglepem Erzsikét,

De nem volt nálam elég pénz

S inkább írtam egy versikét.