RÓZSAFÁMHOZ.

Vége van már a tavasznak,

Hosszu a nap és heves;

Hallgat a dal - a madárka

Hűvös árnyat bú, keres.

Oly kies volt, oly rövid volt...

S ránk jött a nyár, rózsafám!

Oh, hogy a bájt mindörökre

Rajtad meg nem tarthatám!

Leveled zöld, szirmod hullong,

Az a gyöngéd, fris szirom,

Melynek halvány, hideg mása

Piroslik a bíboron!

De kedves vagy ugy is, igy is,

S bár hullasd el ékeid:

A hű emlék- s képzeletben,

Amint voltál szépen, szebben

Én lelkem fölékesit!