Rab vagyok...

Hadifogoly vagyok e nagy világon,

Hiába várom a szabadulásom.

Idegen arcok néznek, mint a kémek,

Mikor virággal és fűvel beszélek.

Idegen ajkak zúgnak durva zajjal,

Ha hallgatom, hogy halkan zeng a hajnal.

Idegen öklök életemre ütnek

És eltörnék, ha bírnák, hegedűmet.

De az szívemben sír oly tiszta mélyen,

Mint a zsolozsma szent karácsonyéjen.

És úgy ujjong, mint gyermek, föl a holdra,

Mely újult fényben áll, bús égi pompa.

És én felejtem és én áldva áldom

Hadifogságom e kemény világon.