Rád emlékezem

Hogyha hallom, a szépség kacér

S hódolatra vágyik szűntelen,

Érzéketlen szívének legott

Hogy több rabja s fénye több legyen:

Rád emlékezem, óh drága nő,

Mert te e vádat megcáfolod,

S a világgal is kibékülök,

Szépségedre hogyha gondolok.

Hogyha hallom: gőgös az erény

S büszkén nézi azt, ki vétkezett,

Jégkebellel, könyrületlenül,

Mint egy isten a világ felett:

Rád emlékezem, óh drága nő,

Mert te e vádat megcáfolod,

S a világgal is kibékülök

Erényedre hogyha gondolok.

Óh de érzem, e világon a

Költő árva hang puszták felett,

Sorsa, hogy vérző tövisfüzért

Hordjon átkos homloka felett;

Rád emlékezem, óh drága nő,

S életemre búsan gondolok. - -

Óh, ki mindent megcáfolsz, miért,

Mért ez egyet meg nem cáfolod?