Rajta vitéz!

Trombita zeng, dühög a paripák nyoma, durrog az ágyú,

Bőg, morog a levegő, püfög a föld, bömböl az elgyúlt

Bombi, az aprólék tűzfegyverek egyre ropognak.

Lóra legény! jön az ellenség, ránk hajtja kapóra

Veszni való seregét; résen kell várni vitézek!

Már elibek bukkant egy éppen rájuk irányzott

Bombi, meg is dobbantak ugyan; de megint iramodnak,

Meghökkent a halál tőlök, s ím ránk igazítja

Veszni való seregét; résen kell állni vitézek! -

Így vetik a dühögő szelek a moccanni szokatlan

Kősziklák derekához az oktalanul hömpölygő

Nagy tenger vizeit, melyhez dulakodva rohannak,

S elbődülve locsongnak el, ők is veszteket érik

Márvány mejjünkön. Nyomd bé, fiam, a süveged jól,

S rettentő kardod magyarán markodba szorítván

Rajta vitéz! Nagy szíved után, nagy lelked azonban,

Mely a győzöttön könyörűlő, nyomba kövessen.