Rakéta-hajó

Valaki ma értem imádkozott.

Nem, nem bírom máskép megérteni

Az édes enyhülést, mely elfogott.

Valaki értem jól imádkozott.

Imája roppant kezdő-sebességgel

Megragadott, és végtelenbe vitt,

Sötét sorsommal búgva befutotta

Az Isten-távol fény-mérföldjeit.

Mellette naprendszerek múltak el,

Mint vonat mellett éjjel házikók, -

Jézus kikötő-szíve várta már

Az értem kilőtt rakéta-hajót.

És szóltak ott fenn: Jól van, hát legyen.

Függesztessék fel ma este a fátum, -

Egy órára, míg a nap lemegyen,

Legyen neki szabadság, kegyelem.

S egy óráig, míg a nap lebukott,

Áldottam gyöngyházfényű ég alatt

Az ismeretlen rakéta-hajót,

Mely értem Isten trónjáig halad.