Reátok gondolok...

Ha szeptember derűje

Ragyog az égi boltról

Ez elhagyott vidékre

S az ősz szelíd kezekkel

Illeszti koszorúját

A napfényes határra:

Testvéreim, ti hősök,

Ti vérzők és tusázók,

Kedves, dicső fiúk mind,

Meleg, fájó gyönyörrel

Reátok gondolok!

Ha a borús mennyország

Fázós esője hull, hull

S a haragos egeknek

Sötét felhője villan

S az elmúlás fuvalma

Meglengeti a lombot

És hull az őszi pompa

Rozsdás halott szinével

A hervadó avarra,

Testvéreim, ti drága,

Ti áldott vértanúi

Egy boldog, víg jövőnek,

Könnyes, meleg sóhajjal

Reátok gondolok!