Redők egy arcon

Egy arc: a lélek sötét szántóföldje,

Bele barázdák, hosszú árkok törve.

Ez itt a szenvedélyek árka,

A józanság nyomukbataposott:

Lávanyomok, hidegre járva.

Ez itt a könnyek száraz, aszott medre,

Itt zajlottak az égő, sós habok, -

Ott az öröm járt, virágokat szedve.

Itt siklottak a játszi, tünde álmok,

Odébb egy gödör, mély, komor jegyű:

Ott a fájdalom sírásója ásott.

Im itt a homlokon egy sziklaút

Keskeny ösvény két meredek között,

A gondolat magasba arra jut.

Ez mutatja az örök szomjúságot,

Az rögzité a visszafojtott jajt. -

Gond, szenvedélyek, eszme, fájdalom:

Jön a halál és elsimítja majd.