Regény

A kis Tiszához ment a falu népe,

Árván borongott a kis Tisza képe,

Hó behavazta, jég megállította,

Vén pópa rajta imáját mondotta.

És a színes szegénység köntösében

Orosz és oláh vacogott a jégen,

A füstölő lilás tömjéne szállt, szállt

S kósza szél tépte szét a pópa imáját.

A kis Tiszát szentelte meg az ének,

Mely ólmos szárnyán kóválygott az égnek,

A kis Tiszára hulltak az áldások,

Hogy szűnjenek a szilaj áradások!

Hogy ezután a vize csöndes szépen

Csak kanyarogjon a maga medrében,

Ágya ne lenne embereknek ágya

És a Dunába lassan vigye vágya!

De tavasz táján a tavalyi módra,

Nem hallgatott a prédikációra

És ősz elején - ó, az istenadta -

Görög pópa lányát ágyába ringatta!